Nekem egy olyan fiú kell,aki ha megérint bizsergek mindenhol, aki rossz dolgokban is benne van,tudom hogy ez nem a leghízelgőbb dolog,de számomra tökéletes, és tudom,hogyha az anyámnak nemet mondok,akkor abból rossz vége lesz. Ugyan is nem mehetek többet vissza majd családomhoz. Szóval,inkább nem kockáztatok. Lehetséges hogy megérné,de mi van ha az a bizonyos fiú,csak kihasznál,és én észre sem veszem. Sehova sem mehetnék...
- Jahan,kelj fel nem sokára itt lesz a fiúd. - Mondta boldogan. - Kérlek,viselj valami elegánst,és legyél csinos. - A sötétítőt,teljesen felhúzta,ezáltal a szemeimet össze szorítottam. -
- Anya, Ő nem a fiúm. Hagyjál,aludni akarok. - Mondtam,majd teljesen belefúrtam az arcomat a párnába.
- Jahan,most kelj fel.! - A hangja szigorúbb volt, és ijesztőbb is.
- Oké,de előbb húzd be a függönyt,és ha ez meg van,kérlek tedd meg nekem hogy megnézed hogy van e még valamelyik üvegben ital? - Nem,láttam az arcát,de tudtam hogy most iszonyúan mérges rám.
Ki viharzott a szobából,anélkül hogy egy szót is szólt volna. Basszus,és a függönyt úgy hagyta. Így nem birok fel kelni,bocsánat.... Arrébb csúsztam a helyemről,egészen az ágy széléig,és matatni kezdtem. A fejem még mindig a párnában volt. A telefonomat megtalálva,egy gyors mozdulattal át fordultam a másik oldalamra,ahol nem ért annyira a fény,majd kioldottam a telefonomat. Ez is túl fényesnek ígérkezett,így minél hamarabb azon voltam hogy le vegyem a fényét. Amint ez meg volt, ráérősen felmentem a Facebook-ra. Kaptam egy üzenetet, nem más volt mint az állítólagos "fiúm". Az üzenetben csupán csak annyi állt,hogy nem akar ma eljönni. Hát megértem,én se akarok le menni..
Nagy nehezen,de a szemem hozzá szokott az erős fényhez,így lassan fel álltam,és közben fogtam a fejemet. Utálom a másnaposságot,de csak így tudom elviselni az anyámat. Nagy nehezen,kikászálódtam az ágyamból,majd bevánszorogtam a fürdőszobába,olyan voltam mint egy élőhalott. A tükörbe nézve,elszörnyedtem a látványtól. Az elfolyt sminkem,az arcomon,a sötét karikák a szemem alatt, barna hajam kuszán állt fejemen. Megengedtem a csapot,majd a hideg folyadékot az arcomba fröcsköltem. Igazán jól esett... A fürdő kijövetele után gyorsan a sötétlila függönyhöz kaptam,majd be húztam azt. Az ágyamba akartam dőlni,de viszont hallottam hogy meg érkezik,így el vetettem az ötletet. anya azt mondta hogy csinos legyek,nem szeretnék fel öltözni,de nem szeretek anyával ellenszegülni,mert annak úgy is rossz vége lesz.
Megtettem a lehető legtöbbet ami tőlem telt,így egy fekete "szettet" választottam,ami nem másból állt mint egy, fekete bőr nadrág,egy fekete trikó,és az én kedvenc megszokott fekete bakancsomat. A fekete bőr ,szegecses karkötőimet felcsatoltam a karomra,majd a motoros - szintén fekete -bőr kabátom után kutattam. Ami valószínűleg lent lapul a fogason.
Leszaladtam a fa lépcsőn,majd megláttam a nem kívánt személyt a kanapén. Igazából nem utálom,mint ahogyan azt mondtam,de azt minél jobban utálom hogy az anyám tönkreteszi az életem. Én másra vágyok,akit nem érdekel a vallás és semmilyen ilyesfajta hülyeség,csak is én. Hogy én legyek az első, mikor fel kel,és meglát. De félő hogy ez sosem történik meg, és majd szomorúan élem le az életem,amiért egy olyan fiúhoz kellett hogy hozzá menjek ,akit nem is szeretek.,és ő sem engem.
Anyám,nem enged bulikba,életembe egyszer voltam,már ha azt lehet bulinak nevezni. Az inkább egy "öregekkel körbe véve,kerti party volt." Ami nem volt egy olyan jó dolog,ugyan is anyám szem előtt tartott,és figyelt hogy ne tudjak inni. De bassza meg,én nem ilyen vagyok,szeretném ki élvezni az életem,ha már csak egyetlen egy van belőle.
A lépcsőn leérve,azonnal megpillantottam Őt. El kell ismernem,helyes de nem az esetem. A barna bőr kanapén ült,és a lábait,konkrétan szét dobta,és már csak egyetlen egy cigi csikk hiányzott, rózsaszín ajkai közül. szívesen adtam volna neki egy szálat ,de sajna az fent maradt,habáár,lehet hogy a dugihelyemen van,de a konyhában van anyu,szóval biztosan nem megyek oda. A fekete iPhone-ját bújta,és észre sem vette hogy már rég le jöttem. Meg köszörültem a torkomat, mire nyomban felkapta fejét. Vetett rám egy szánakozó pillantást,majd újból a telefont találta érdekesebbnek mint engem. Tudom hogy utál,hiszen ha nem mutattam volna be a szüleimnek,akkor nem lenne ez,és ő is élhetné tovább az életét. Van mikor beszélünk,de nagyon, nagyon ritka az az eset.
Le huppantam a fekete bőrkanapéra ,ami egy nagy puffanást hallatott maga után. Előkaptam a piros iPhone-omat,majd kioldottam a képernyőzárat. Amint az feloldódott,barna szemeimet,az órára kaptam - 06:34 - .
A sós könnycseppek szúrni kezdték a szememet,majd nagy nehezen vissza nyeltem őket,nem láthat megtörve. Nem is tudom mi fájt jobban,az hogy az anyám ilyen kegyetlenül és rosszul bánik velem,vagy az hogy ez a barom rám sem néz,oké hogy utál,de ennyit csak megérdemlek,hogy legalább kérdezze meg hogy mi a helyzet veled... A fájdalom úgy hasított a fejembe,mint még soha sem. A hirtelen szédüléstől,fejemhez kaptam,a vonásaim teljesen eltorzultak. Magam sem értettem miért.. A kellemetlen érzés olyan hamar tűnk el,mint amilyen hamar jött. A mellettem lévő fiú rám emelte csillogó tekintetét,és aggódó(?) pillantásokat küldött felém,még végül meg nem szólalt.
- Hé,jól vagy? - Fordult felém,nem bírtam semmit kinyögni,mivel a hányinger még mindig nem múlt el. Csak bólogattam,mint egy kislány aki nem tud beszélni. A reggeli rosszulléteim már szokásosak voltak reggel. Ugyan is sosem bírtam,korán fel kelni,és ez mindig ezt váltotta ki belőlem,na meg a másnaposság,azt azért nem feledjük. A hasamat fogtam,előre borulva. Ő pedig a hátamat simogatta,és lehajolt hozzám. Barna hajam függönyként takarta el az arcomat.
A csengő ,megszólalt,ezzel nagy zajt csapva, az amúgy csendes házban. Anyu futott ki a konyhából. mi még mindig ugyanazt a pózt vettük fel. Anyu ránk mosolygott ,majd szaladt tovább az ajtóig. mi van? Most ugye csak szivat? Rosszul vagyok,mindjárt kidobom a taccsot,és ő meg csak mosolyog? A fiú felé fordultam, - aki szintén utálja az anyámat- ,megvető pillantásokkal illette anyámat. Ilyet egyetlen egy anya sem csinál,meg sem kérdezi hogy mi a fasz bajom van. a bal oldalamra pillantottam,ahol csak a kanapé karfája volt. Anya bizonyára fel akart mosni,mivel a felmosó fej a konyhába volt,és a vödör pedig üresen állt. Éreztem hogy nem bírom tovább,de még visszafojtottam a szorító érzést.
- Kérlek,bírd ki még pár percig. A haverjaim megjöttek,nem tenne jót a "hírnevemnek" h lehánynád az egyiket. Szóval csak mosolyogj rájuk,és ha kell,akkor sétálj el. - A kezemet a szám elé tartottam,mivel majdnem kijött minden. Hogy mi van? Mosolyogjak? Ilyenkor? Na jó ezek meg zakkantak.
Megtettem a lehető legtöbbet ami tőlem telt,így egy fekete "szettet" választottam,ami nem másból állt mint egy, fekete bőr nadrág,egy fekete trikó,és az én kedvenc megszokott fekete bakancsomat. A fekete bőr ,szegecses karkötőimet felcsatoltam a karomra,majd a motoros - szintén fekete -bőr kabátom után kutattam. Ami valószínűleg lent lapul a fogason.
Leszaladtam a fa lépcsőn,majd megláttam a nem kívánt személyt a kanapén. Igazából nem utálom,mint ahogyan azt mondtam,de azt minél jobban utálom hogy az anyám tönkreteszi az életem. Én másra vágyok,akit nem érdekel a vallás és semmilyen ilyesfajta hülyeség,csak is én. Hogy én legyek az első, mikor fel kel,és meglát. De félő hogy ez sosem történik meg, és majd szomorúan élem le az életem,amiért egy olyan fiúhoz kellett hogy hozzá menjek ,akit nem is szeretek.,és ő sem engem.
Anyám,nem enged bulikba,életembe egyszer voltam,már ha azt lehet bulinak nevezni. Az inkább egy "öregekkel körbe véve,kerti party volt." Ami nem volt egy olyan jó dolog,ugyan is anyám szem előtt tartott,és figyelt hogy ne tudjak inni. De bassza meg,én nem ilyen vagyok,szeretném ki élvezni az életem,ha már csak egyetlen egy van belőle.
A lépcsőn leérve,azonnal megpillantottam Őt. El kell ismernem,helyes de nem az esetem. A barna bőr kanapén ült,és a lábait,konkrétan szét dobta,és már csak egyetlen egy cigi csikk hiányzott, rózsaszín ajkai közül. szívesen adtam volna neki egy szálat ,de sajna az fent maradt,habáár,lehet hogy a dugihelyemen van,de a konyhában van anyu,szóval biztosan nem megyek oda. A fekete iPhone-ját bújta,és észre sem vette hogy már rég le jöttem. Meg köszörültem a torkomat, mire nyomban felkapta fejét. Vetett rám egy szánakozó pillantást,majd újból a telefont találta érdekesebbnek mint engem. Tudom hogy utál,hiszen ha nem mutattam volna be a szüleimnek,akkor nem lenne ez,és ő is élhetné tovább az életét. Van mikor beszélünk,de nagyon, nagyon ritka az az eset.
Le huppantam a fekete bőrkanapéra ,ami egy nagy puffanást hallatott maga után. Előkaptam a piros iPhone-omat,majd kioldottam a képernyőzárat. Amint az feloldódott,barna szemeimet,az órára kaptam - 06:34 - .
A sós könnycseppek szúrni kezdték a szememet,majd nagy nehezen vissza nyeltem őket,nem láthat megtörve. Nem is tudom mi fájt jobban,az hogy az anyám ilyen kegyetlenül és rosszul bánik velem,vagy az hogy ez a barom rám sem néz,oké hogy utál,de ennyit csak megérdemlek,hogy legalább kérdezze meg hogy mi a helyzet veled... A fájdalom úgy hasított a fejembe,mint még soha sem. A hirtelen szédüléstől,fejemhez kaptam,a vonásaim teljesen eltorzultak. Magam sem értettem miért.. A kellemetlen érzés olyan hamar tűnk el,mint amilyen hamar jött. A mellettem lévő fiú rám emelte csillogó tekintetét,és aggódó(?) pillantásokat küldött felém,még végül meg nem szólalt.
- Hé,jól vagy? - Fordult felém,nem bírtam semmit kinyögni,mivel a hányinger még mindig nem múlt el. Csak bólogattam,mint egy kislány aki nem tud beszélni. A reggeli rosszulléteim már szokásosak voltak reggel. Ugyan is sosem bírtam,korán fel kelni,és ez mindig ezt váltotta ki belőlem,na meg a másnaposság,azt azért nem feledjük. A hasamat fogtam,előre borulva. Ő pedig a hátamat simogatta,és lehajolt hozzám. Barna hajam függönyként takarta el az arcomat.
A csengő ,megszólalt,ezzel nagy zajt csapva, az amúgy csendes házban. Anyu futott ki a konyhából. mi még mindig ugyanazt a pózt vettük fel. Anyu ránk mosolygott ,majd szaladt tovább az ajtóig. mi van? Most ugye csak szivat? Rosszul vagyok,mindjárt kidobom a taccsot,és ő meg csak mosolyog? A fiú felé fordultam, - aki szintén utálja az anyámat- ,megvető pillantásokkal illette anyámat. Ilyet egyetlen egy anya sem csinál,meg sem kérdezi hogy mi a fasz bajom van. a bal oldalamra pillantottam,ahol csak a kanapé karfája volt. Anya bizonyára fel akart mosni,mivel a felmosó fej a konyhába volt,és a vödör pedig üresen állt. Éreztem hogy nem bírom tovább,de még visszafojtottam a szorító érzést.
- Kérlek,bírd ki még pár percig. A haverjaim megjöttek,nem tenne jót a "hírnevemnek" h lehánynád az egyiket. Szóval csak mosolyogj rájuk,és ha kell,akkor sétálj el. - A kezemet a szám elé tartottam,mivel majdnem kijött minden. Hogy mi van? Mosolyogjak? Ilyenkor? Na jó ezek meg zakkantak.
Az ajtó felé néztem,ahol 4 idegen jött be az előtérbe. Mind fekete öltözetbe voltak,szint úgy mint ahogyan Ő is. Fekete csőnadrág,fekete felső. El kell ismernem mind jól nézett ki. Na jó,talán lehet hogy még is csak menni fog ez a mosolygás. Először egy szőke hajú srác jött be,aki már szinte irritáló hangon röhögött - na jó be kell valljam,ez elégé vicces volt - majd két barna hajú srác,és végül Ő. Göndör fürtök cikáztak az arcába,haja kuszán állt fején,a fekete csőgatya passzos volt,de ugyan akkor remekül festett benne, fekete atlétával,és egy bőrdzsekivel. Elképesztően nézett ki. Zöld szemei,szebben csillogtak,mint a smaragd,észt vesztőek voltak. a kezemet elvettem a számtól,s úgy csodáltam tovább ezt a gyönyörű férfit.
Anya beljebb invitálta őket. A szőke fiú ,élt a lehetőséggel,és le huppant hozzánk a kanapéra,majd üdvözölte barátját. Az erős puffanástól,még jobban felfordult a gyomrom.
- Csá Haver! Mizu vele.. veletek? Ohh,itt egy csodás hölgy is a társaságunkban? Zayn,miért nem mondtad hogy ilyen gyönyörű a barátnőd? - Mikor anya vissza ment a konyhába,Zayn azonnal rá vágta amit tettem volna én is ha nem okádnám el magamat mindjárt.
- Nem a barátnőm oké? Jahan,csak a bajt hozza rám. Nem tudok megszabadulni tőle,és tudom hogy ő is így érez velem kapcsolatban,de legfőképpen az anyja a "fő gonosz" .- Halkította el utolsó mondatát. Teljesen egyet értettem vele,még ha fájt is amit elsőnek mondott,de nem igazán érdekelt ,ugyan is a velem szemben ülő "angyal" elterelte minden figyelmem.
Még mindig ugyan abban a pózban ültem. A hajam közt kukucskáltam ,így rá láthattam csodálatos arcára.
Sosem tapasztaltam még igazán szerelmet,de Ő már csak a látványával is elkápráztatott. Mindössze egyetlen egy pillantás,és úgy érzem ,mintha a gyomra liftezne, azok a bizonyos pillangók ,végre életre keltek,és a gyomromba csapkodnának. Igaz hogy ez máskor jó ,de az én esetembe,szörnyen rossz,mivel csak még jobban rosszul lettem. Az arcom teljesen elfehéredett,mikor éreztem hogy nem tudom már vissza tartani. A többiek,fogalmam sem volt hogy miket hablatyolnak,gondolom bemutatkoztak.
A göndör hajú angyal ,oda lépett hozzám,majd ő is bemutatkozott. Kivételesen csak is rá figyeltem.
- Harry. Harry Styles. - Mondta mély hangon,mire teljesen megfeszültem. A hideg kirázott mikor beszélni kezdett,jesszusom,miket vált ki ez az ember belőlem? - Hé,szépség jól vagy? - A szavaira el mosolyodtam,persze csak magamban. Azok a rohadt kis pillangók,már megint repkedtek bennem,mikor ki mondta azt az egyetlen egy szót,amire a szívem százszor gyorsabban vert,mint általában. A csöndes ház,csak az én felhevült szívverésemtől volt hangos.
Nem kellett több,a gyomrom teljes mértékben felfordult,így a kiszemelt vödröt céloztam meg. A tegnap estéből,minden kijött. Szó szerint minden. A vödör felé görnyedtem,és úgy adtam ki magamból mindent.
Azt érezte,hogy valaki volt olyan kis aranyos hogy hátra fogja a hajamat. Ezt a fiút most nagyon szeretem. Biztos hogy fiú ugyan is anyámat nem izgatná. Mikor már nem, jött semmi,megtöröltem a számat,és fel emeltem a fejemet. A kábulás határán voltam. Egy nagyon picike kellett hogy el ájuljak. egy utolsó löket,és minden elsötétült,csak azt éreztem,hogy két izmos karba zuhanok,és suttog valamit a fülembe. Talán Ő volt az....
- Nem a barátnőm oké? Jahan,csak a bajt hozza rám. Nem tudok megszabadulni tőle,és tudom hogy ő is így érez velem kapcsolatban,de legfőképpen az anyja a "fő gonosz" .- Halkította el utolsó mondatát. Teljesen egyet értettem vele,még ha fájt is amit elsőnek mondott,de nem igazán érdekelt ,ugyan is a velem szemben ülő "angyal" elterelte minden figyelmem.
Még mindig ugyan abban a pózban ültem. A hajam közt kukucskáltam ,így rá láthattam csodálatos arcára.
Sosem tapasztaltam még igazán szerelmet,de Ő már csak a látványával is elkápráztatott. Mindössze egyetlen egy pillantás,és úgy érzem ,mintha a gyomra liftezne, azok a bizonyos pillangók ,végre életre keltek,és a gyomromba csapkodnának. Igaz hogy ez máskor jó ,de az én esetembe,szörnyen rossz,mivel csak még jobban rosszul lettem. Az arcom teljesen elfehéredett,mikor éreztem hogy nem tudom már vissza tartani. A többiek,fogalmam sem volt hogy miket hablatyolnak,gondolom bemutatkoztak.
A göndör hajú angyal ,oda lépett hozzám,majd ő is bemutatkozott. Kivételesen csak is rá figyeltem.
- Harry. Harry Styles. - Mondta mély hangon,mire teljesen megfeszültem. A hideg kirázott mikor beszélni kezdett,jesszusom,miket vált ki ez az ember belőlem? - Hé,szépség jól vagy? - A szavaira el mosolyodtam,persze csak magamban. Azok a rohadt kis pillangók,már megint repkedtek bennem,mikor ki mondta azt az egyetlen egy szót,amire a szívem százszor gyorsabban vert,mint általában. A csöndes ház,csak az én felhevült szívverésemtől volt hangos.
Nem kellett több,a gyomrom teljes mértékben felfordult,így a kiszemelt vödröt céloztam meg. A tegnap estéből,minden kijött. Szó szerint minden. A vödör felé görnyedtem,és úgy adtam ki magamból mindent.
Azt érezte,hogy valaki volt olyan kis aranyos hogy hátra fogja a hajamat. Ezt a fiút most nagyon szeretem. Biztos hogy fiú ugyan is anyámat nem izgatná. Mikor már nem, jött semmi,megtöröltem a számat,és fel emeltem a fejemet. A kábulás határán voltam. Egy nagyon picike kellett hogy el ájuljak. egy utolsó löket,és minden elsötétült,csak azt éreztem,hogy két izmos karba zuhanok,és suttog valamit a fülembe. Talán Ő volt az....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése